1. Nap

Életemben nem izgultam annyit, mint ezen a nyáron. Úgy éreztem magam, mint az első osztályba készülő gyerekek, akik várják már az iskolát (az újat, az ismeretlent), de ugyanakkor félnek, hogy milyen lesz az új környezet, hogyan fognak helytállni. Életemben először veszek részt külföldi pályázatban, először utazok a családom nélkül, először fogok nyáron is iskolába járni és először kell idegen országban, idegen nyelven érvényesülnöm. Hát ennyit az izgalmakról........Ja, és életemben először írok blogot. De elérkezett végre az utazás napja, amit elég sok felkészülés előzött meg. ( Pl.: nyáron fel kellett frissítenem az angol nyelvtudásom, hiszen 12 éve nyelvvizsgáztam és azóta nem használtam intenzíven.)

A repülőnk 10.40-kor indult Ferihegyről és 12.40-kor landolt Máltán. Sima út után, sima és gyors szállásfoglalás következett. Transzferbusz várt minket két kolléganőmmel (Csillával és Évával), így kis csapatunk ketté vált. Sajnos az utazás előtt derült ki, hogy nem tudnak hármunkat elszállásolni az iskolánál, így mi St. Julian's-től fél órányi busz útra, egy szállodában kaptunk elhelyezést. (Azt hiszem a látvány  és az ellátás, kárpótolt a plusz utazási időért.) A szervezők megkapták tőlem az első piros csillagot!!! Délután már a medencében csobbantunk, majd a tengerpart hívogatott minket. Igaz elfáradtunk, de még este bebuszoztunk St. Julien's-be, hogy megkeressük az iskolát.

Óriási nyüzsgés, tömeg és hangzavar fogadott minket. Az iskola picike, akárcsak a sziget, mindenhol nyelviskolák és rengeteg fiatal. Ez a város a fiatalok esti szórakozóhelye, tele bárokkal, diszkókkal. Mi inkább a csendesebb tengerparti részt választottuk vacsoránk helyszínéül.

Első benyomás? Vegyes. Nem ilyennek képzeltem. De ígérem holnap kifejtem!