Blog

Még írhatnék a hazautazásról, mert igazából az történt a 8. napon, de úgy döntöttem még a kedvencemről, a gasztronómiáról is írok egy kicsit. Ki ne maradjon az evés- ivás, a helyi specialitások!

Elérkezett az utolsó nap. Hihetetlen. Most kezdtem belejönni és mindjárt vége. Az iskolában megint szuper szókincsbővítés, rengeteg feladat, tömény tananyag. Az utolsó napon sincs lazítás. A napirenddel foglalkoztunk utazási témával összekötve, képek alapján mesemondás, ételkészítés helyes sorrendje, receptírás... és már a felsorolásban is...

Az iskolában folytattuk a kedvenc témám, a máltai ételekről beszélgettünk. Összehasonlítottuk a különböző országok ünnepeit, szokásait, különös hangsúlyt fektetve a British Stereotypes-ra. Aztán következett az iskolarendszerek, a tantárgyak összehasonlítása és ez is nagyon tanulságos volt. Sok új szót tanultam.

Málta a napfény szigete. Hát, ma nem! Borongós időre ébredtünk. Március óta nem esett, a helyiek szerint. Már reggel nagyon meleg volt, de azért furcsa volt szürke felhőket látni az égen.

De jó, hogy nem futamodtam meg! Nagyon élveztem a mai órákat. Rengeteg feladatot kaptunk, párokban, csoportokban dolgoztunk. Volt szókincsbővítés, szituációs gyakorlat(étteremben, hangversenyen, konferencián). Fonetikával, kiejtéssel, hangsúlyokkal foglalkoztunk (szerencse, hogy kaptunk egy mappát amibe gyűjthetjük a feladatlapokat). Azért ma is...

Elérkezett az "első nap az iskolában." Az izgalomtól csak pár órát aludtam. Nyolc órára jött értünk a busz és mi már csak a pótszékekre fértünk fel.

Málta Európa 5. legkisebb törpeállama, kisebb, mint Budapest (316 km2). Pici ország, nagy történelemmel. Indulás előtt már az iskola (ETI) küldött linkeket, hogy tanulmányozhassam Málta kultúráját (természetesen angolul). Világossá vált számomra, hogy legjobban az arab, brit és olasz hatások fognak érvényesülni, keverednek a korstílusok. A sziget...

Életemben nem izgultam annyit, mint ezen a nyáron. Úgy éreztem magam, mint az első osztályba készülő gyerekek, akik várják már az iskolát (az újat, az ismeretlent), de ugyanakkor félnek, hogy milyen lesz az új környezet, hogyan fognak helytállni. Életemben először veszek részt külföldi pályázatban, először utazok a családom nélkül, először fogok...