2. Nap

Málta Európa 5. legkisebb törpeállama, kisebb, mint Budapest (316 km2). Pici ország, nagy történelemmel. Indulás előtt már az iskola (ETI) küldött linkeket, hogy tanulmányozhassam Málta kultúráját (természetesen angolul). Világossá vált számomra, hogy legjobban az arab, brit és olasz hatások fognak érvényesülni, keverednek a korstílusok. A sziget 1964-ben lett teljesen szabad ország, addig Brit gyarmat volt. Úgy képzeltem, hogy a brit és olasz hatás lesz a legerősebb. Első benyomásra tévedtem. A sárga házak, a rengeteg kaktusz, a leanderek, a kabócák, az arab világra emlékeztetnek (Azt hittem Tunéziában járok). Mivel kedvencem a sárga szín és imádom a  kaktuszokat, nem is volt ezzel baj, csak nem ilyennek képzeltem.

Szóval, ez a nap volt az egyetlen szabadnapunk, így nagyon ki szerettük volna használni és a legtávolabbi pontjára elutazni. Málta három szigetből áll. Ezek Málta, Gozo és Camino. Camino lakatlan és a Kék Lagunájáról híres. Gozo a nagyobb, jelentése "öröm", zöld szigetnek is nevezik. Ezt a szigetet választottuk. Bátran felültünk egy buszra és irány Gozo! Első igazán meglepő élményem egy helyi buszvezető kedvessége volt. Elmagyarázta, hogy jutunk el a komphoz a legpraktikusabban hiszen vasárnap lévén mindenki kirándult. Nagyon tetszik, hogy 2€-ért vehet az ember buszjegyet és az 2 óra hosszáig érvényes. Tehát át lehet nyugodtan szállni, nem kell újat venni. Ha már a buszoknál tartunk, ami a legfurcsább volt nekem a szigeten, az az angolszász közlekedés. Nem tudtam megszokni, hogy merre kell nézni mielőtt lelépek a járdáról, melyik irányból jön a busz és melyik oldalról kell rá felszállni. (De a legrémesebb az volt amikor a taxiban ültem elől, a bal oldalon és nem én vezettem!)

Gozo! Szerencsére óriási kompok járnak a két sziget között és várakozni se kell sokat. Érdekes volt, hogy odafelé nem kellett jegyet venni, csak ha vissza jön az ember, akkor kell fizetni. A szigetet busszal szerettük volna bejárni, de mivel csak délutánra értünk oda- mert dugóba kerültünk - így egy kedves helyi taxis bácsi vett minket a szárnyai alá és elnavigált a szigeten. Először a fővárost néztük meg Victoriát. Itt kapott el először a hangulat, a történelem. A szűk kis utcák, a házak, a helyiek kedvessége, a színek... Itt szerettem volna ücsörögni egész délután és magamba szippantani a hely szépségét. Ez már olyan hely volt, mint amilyennek képzeltem. A Citadellába mentünk fel, ahonnan beláttuk az egész szigetet. A taxis bácsi jött értünk és elvitt minket a legszebb beach-re. Calupso-nak hívják, mert a monda szerint itt próbálta elcsábítani Odüsszeuszt Kalüpszó nimfa. Itt látható a hegyoldalban a barlangjuk is, ahol állítólag laktak. Egy biztos, ilyen "aranyhomokot" még nem láttam. Gyönyörű sötétsárga színe volt. Sajnos ezt sem élvezhettük sokáig, mert a busz innen csak óránként indult és fel kellett rá férnünk, hogy a kompot is elérjük. Így is ránk sötétedett. 10 óra után értünk haza. Nagyon elfáradtam, sokat gyalogoltunk.

Azt hiszem ennyi volt a nyaralás, holnaptól vár a tanulás.