3. Nap

Elérkezett az "első nap az iskolában." Az izgalomtól csak pár órát aludtam. Nyolc órára jött értünk a busz és mi már csak a pótszékekre fértünk fel.

Az iskolában rengeteg tanulni vágyó ember gyűlt össze. Vegyes korosztály, de többségben 30-50 évesek. Egy közös eligazítás után 9 órakor kezdődött az első óra. A tanárom, Roberta rögtön a dolgok közepébe vágott. Nem kellett bemutatkoznunk, csak a keresztnevünket mondtuk és már dolgoztunk is. 3×2 óránk volt egy nap, így fél 3-ig tartott a tanítás. Az első két óra után úgy éreztem jó csoportba kerültem, körülbelül azonos szinten vagyunk (köszönhető ez a nyáron kitöltött nyelvi tesztnek). 9-en vagyunk a csoportban, 5 lengyel, 1 szlovák, 1 osztrák (ő a legfiatalabb a 26 évével), és volt egy idősebb magyar kolléganő is Diósdról. Mindenki tanár, de csak én vagyok alsós pedagógus. A tanárnőnk fiatal (kb. 28-30 éves), bulgáriai származású lány, aki már évek óta Máltán él, de lakott már Japánban is és rengeteg nyelven beszél. Nagyon tetszett a kiejtése, de legfőképpen az, hogy volt humorérzéke. Egyetlen férfi testnevelő tanár van a csoportban Jack, aki mindig megnevettet minket. A nap végére azonban elbizonytalanodtam. Ugyanis el kellett olvasni egy újságcikket, amiből nem sok mindent értettem, aztán kőkemény nyelvtan következett. Kicsit rosszul éreztem magam, de az angolos kolléganőim azt mondták, hogy nehogy csoportot váltsak, mert így fogok sokat tanulni. Igaz, bele kellett szoknom, furcsa volt újra az iskola padban ülni és nehéz volt koncentrálni.

Iskola után visszamentünk a szállodába, hogy feltöltődjünk és magunk mögött hagyjuk ezt a nyüzsgést. Este új várost fedeztünk fel, Bugibba-t. Igazi tengerparti hangulat fogadott. Ismét más látvány, más érzés. Ez már Olaszországra emlékeztetett.